Bodzavirág és mezei eper
Régi emlékek.Illatok. Ízek.Élmények.
---------------------
11-12 éves lehettem, testvérem lánya Ivet másfél éves. Nagyon sok időt töltöttünk együtt. Imádtam pálmafa frizurát készíteni, mindig színes cumija volt, nagyon sokat vigyáztam rá,.. Rám bizták, szép formás Dobai kicsi leánka volt, úgy imádtam! Feszt etettem, altattam, játszodtam vele.. Kaptam föl és vittem magammal. Amikor menni tudott a lábacskáján, akkor jött.. Egy darabig..
Majd- Majikaa, vegyél fel, fájnak a lábaim. Legyökerezett a lába, el nem mozdult az Istenért sem. Nem vettem mindig fel, s akkor árulkodott az anyukájának.. Egyszer ellent mondtam, nem veszem föl.. mérgében elfutott, megbotlott, s a kiskavics beállt a hasába..úgy zokogott, krokodill könnyecskéi úgy hulltak.. De rám fogta, hogy elakasztottam..s elhitték:))) Kicsi okos,különleges Dobai " leánka" volt, már akkor!:))))
Mindig az volt a szokásunk, évekig, május közeledtével, szép nyári szoknyácskánkat felvettük, fogtuk a 100 éves kék kantáros fazakat, vittünk zsiros kenyeret és Vietnám utcán keresztül ki mentünk a házunk háta mögötti dombocskára. Meleg, fulladt levegő volt, az emberek szekéren mentek a mezőre, oda oda köszöntek! Csodálatos látvány volt a léleknek:Olyan szép pipacsos mező tárult elénk, cincogtak a tücskök, térdig érő fűben vágtattunk, ami lehet másnak a kaszálója volt, de naa...valahogy a célig elkellett érni... ahogy megtaláltuk az ösvényt, mentünk normálisan.
Énekeltünk sokat! .., lekerült a szanda, a lepcsi, mezitláb is mentünk, nem voltunk mi szívbajosak, sem elkényesztetettek. Olyan Jól esett!Talpacskánknak a hűs föld.. majd éhesek lettünk, olyan jól esett a paprikás zsíros kenyér a friss levegőn, mintha mannát ettünk volna..
Majd ránk jött a pisilés.. 
) . Majd szomjasok lettünk, volt ott 1 csoda kristálytiszta forrás, mindig azt hittem az a tündérek forrása, mindig abból ittunk, ha oda találtunk, mivel kacskaringós út vezetett addig... , markunkat odatartottuk, lehajoltunk, bele ne essünk.. volt egy csel, hogy kell, ügyeltünk kárász ne legyen benne. Úgy oltotta a szomjunkat, hogy hihetetlen, íze volt annak a viznek!
Hazafele volt egy hosszú sor bodza bokor. Szedtünk pár tenyér nagyságú bodzavirágot..milyen illata volt! Ha sokat szimatoltuk, pikpak besárgult az orrunk hegye. Mintha Most is Érezném az illatát ...mennyi kincset, finomságot ad a természet, a Jó Istenke!
Szemügyre vettük a bodzát alaposan, bogaras ne legyen. .mivel ez egy fontos alapanyag volt: Tiszta kútvizzel felöntve, uh nagyon finom bodzaszukkot (=bodzaűdítőt) csinált anyum mindig belőle, nagy borkánba (=befőttes üvegbe) tette, tiszta gézzel le takarta, 2-3citrommal, cukorral. .Minden nap egy tiszta fakanállal bele bele kavart.
Majd be a hűtőbe, ennél finomabb egészséges frissítő nem is kellett!
Visszatérve.. Egésznap amit szedtünk.. kb fél liter apró szemű eper...ez volt a teljesítményünk.. Ha hazafele megnem ettük:))) .. . Otthon 1 órát takaritottuk, cukorral habosra kicsikanállal kikavartuk, 2 perc alatt sitty sutty alatt megettük. Vagy eperhabot készítettünk, ebből legalább a család is részesült.
Olyan szép idők voltak. És olyan érdekes a sors, hogy Ivettel ismét együtt vagyunk, csak "Budapest mezején".
Itt is készítettem bodzaűdítőt, eperfagyit. De olyan más az íze,...de az illata.. kicsit visszavarázsolt a múltba.
-Dm. -
